A Kocsó Kápolna méltón hirdeti, hogy Kistelek városát mindig is katolikus hitű, mélyen vallásos emberek lakták, s bár nem ritkán előfordult, hogy az egyházi adók beszedése nehézségekbe ütközött - a módos gazdák, iparosok rendre felkínált adományokkal támogatták az egyházat. Ennek remek példája a Kocsó-kápolna és Kálvária.

A kisteleki temetőben lévő Kocsó Kápolnát Kocsó József kereskedő és felesége, Gémes Teréz építtette 1899-ben a község által ingyen átengedett telken. A kápolna elé ugyanekkor lakossági felajánlásokból elkészültek a Kálvária stációi is. A következő alapító okirattal adták át a városnak a kápolnát (részlet):

„Alulírott kisteleki rk. vallású lakosok: Kocsó József és neje, Gémes Teréz kötelezzük magunkat, hogy a kisteleki temetőben általunk felépített kálvária kápolnát, a község hívei által emelt tizennégy szentkeresztúti állomással (stációval) együtt, szóval az egész kálvária területét, míg élünk, jó karban fogjuk tartani, hiányait, szükségeit, és csorbulásait a mindenkori kisteleki plébános úr útmutatásai és intézkedései szerint, saját költségünkön megcsináltatjuk, s a mai nap Várossy Gyula kisteleki plébános úr kezeibe leteszünk 200, azaz Kétszáz o. és m. értékű forintokat a végből, hogy a helybeli plébániai hivatal által kezeltetve takaréktárba téve és tőkésítve: holtunk után a kálvária jókarban tartására fordíttassék, de csak annak kamata, míg a tőkéhez csak püspöki engedéllyel szabadjon nyúlni.

Mint buzgó katolikus hívek, kérjük a mindenkori kisteleki plébános urakat, hogy a kálváriát vegyék gondjaikba, s ott, érettünk az ez év folyamán teendő két alapítvány szerint, éven át két alapítványi szent misét szolgáljanak.

Isten és annak minden szentjei úgy segéljenek, ahogy ígéretünket teljesítjük!

Kistelek, 1899 év június havának 14-én'

Előttünk: Kocsó József és neje Gémes Teréz,
Várossy Gyula plébános, Tolnafy Béla tanú, Holcsik Antal templom atya"

Ugyancsak Kocsó József és Gémes Terézia állíttatta 1913-ban a kápolna előtt álló keresztet, felirata szerint az "Úr dicséretére és a hívők lelki örömére".

A kápolnát és a kálváriát a II. világháború előtt és közvetlenül utána még gondozták, de a 70-es évektől szinte teljesen elfelejtődött. A kápolna épülete megszűnt a ravatalozóként funkcionálni, innentől kezdve teljes enyészet uralkodott el a területen. A környezetet benőtte a gaz, a kápolna és a stációk romossá váltak.

Kistelek Város Önkormányzata 1999-es előzetes megbeszélések alapján 2000. április 19-én megtartott képviselőtestületi ülésen határozatot hozott az ún. kisteleki régi temető felszámolásáról. A határozat alapján az Önkormányzat az Árpád utca páratlan bal oldalán lévő régi temetőrészt kegyeleti parkká kívánta átalakítani, továbbá szólt arról, hogy a testület javasolja a kápolna és az előtte lévő kálvária stációinak műemlékké nyilvánítását, azaz helyi védelem alá helyezését.

A munkálatok – Mészáros Gábor kezdeményezésére és irányításával - 2000. áprilisában kezdődtek meg a régi temetőrész felszámolásával, majd a 2001-ben folytatódtak a rekonstrukciókkal. A munkálatok nagy részét a Kisteleki Városvédő és Szépítő Egyesület tagjai végezték – helyi vállalkozók hathatós támogatásával, részvételével. A kőműves munkákat Kothencz János végezte, a stációk képeit Szombathelyi Árpád és Czakó János helyi festőművészek készítették el, a vas ajtók helyreállítását Majoros László, a famunkákat Martus Béla végezte. A stációk helyreállítását helyi családok finanszírozták adományaikkal.

A Kápolna épületének felújítását örökségvédelmi pályázati támogatás tette lehetővé.

A Kápolna mögött kerültek végső nyughelyükre az I. és II. világháborúban hősi halált halt katonák.

2001. Húsvétján díszes ünnepség keretében szentelték fel, adták át az őt megillető állapotába került építményt és Kegyeleti Parkot.

Tekintse meg a Néprajzi Kegyeleti Parkról készült reklámfilmet: https://fb.watch/9v5CqgfHy-/

A szegedi nagytájba illeszkedő Kistelek népi építészetének is jellegzetes épületei voltak a napsugaras oromzatú házak - díszítésük a parasztházak utcára néző végén, oromfalán látható „napsugár” vagy másképpen „istenszöm”. A padláslyuk a szem, abból áradnak szerte háromszögben a sugarak. Sárga alapon barna a sugár, világoskéken sötétkék. Jellemzően szinte minden házon kifestették kétszínűre, néhol háromszínűre is. Ma már többnyire lekopott róluk a festés, illetve a sárgának, barnának valamilyen árnyalatára festik. A 2000 után épült házaknál pedig csak pácolják a napsugaras oromzatot.

Ezt a fabetétes díszítést régebben a pogány magyarság naptiszteletére vezették vissza. A mai kutatások szerint eredete a kultikus templomi művészetben gyökerezik, amely viszont az archaikus napszimbólumot szakrális jelképeinek sorába emelte. A katolikus és a református egyház is a Szentháromság titkát a három isteni személynek megfelelően háromszöggel ábrázolta, közepén sugárzó szemmel, amely mindenkit és mindeneket látó Úristent jelképezi. Ez az ábrázolás megjelenik a szegedi templomokon is. Sőt, a régi szegedi polgári házak kapuin, vasrácsozatán, szárazbejáróin is látható volt.

A házak oromfalán nemcsak díszítésként jelent meg az „istenszöm”, hanem bajelhárító, oltalmazó szerepe is volt. Később ez a rendeltetése feledésbe merült, viszont díszítésként még ma is előfordul egy-egy hagyományt szem előtt tartó háztulajdonosnál.  

A második világháborúban elesett katonákat a szocialista állam nem tekintette hősnek, inkább fasisztának titulálta a Szovjetunió politikusai sugallatára. Emlékezni, sírni csak otthon lehetett a fiaikat elvesztett anyáknak és a fiatal özvegyeknek.

A rendszerváltás évében azonban felszakadtak a régi sebek. Ugyan a gyermeküket elsiratott édesanyák már nem érhették meg, de a fiatalon megözvegyült asszonyok igen, hogy a Don kanyarnál és más frontokon életüket vesztett katonákra hősként emlékezett vissza a köztudat.

1991-ben került felállításra Kistelek Város Polgárai és Önkormányzata együttes határozatára a templom oldalában kialakított téren, a volt „szovjet hősök” emlékművére építve a Borvendég Béla által tervezett emlékmű. Középpontjában Szatmári Gyöngyi In memoriam című alkotása, mely a Fájdalmas Anyát állítja elénk. A szobor mögötti falon a 171 kisteleki hős neve olvasható.

Történet

A klasszicizáló későbarokk stílusban épült, Szent István nevét viselő római katolikus templom a város központjában helyezkedik el. 1958-ban az Országos Műemlékvédelmi Hivatal műemlékké nyilvánította.

1776. szeptemberétől kezdődően az addigi kisteleki pusztán létesített beltelkek hamarosan benépesültek, a részben Szegedről, részben a Felvidékről áttelepült lakosokkal. A telepesek kivétel nélkül mind római katolikus vallásúak voltak, akik mielőbb folytatni akarták a szülőhelyen megszokott vallási életet.

A kívánság teljesült is, mikor Christovic Imre csanádi megyéspüspök 1778-ban Szegeden tartott kánoni látogatása során megállapodott a várossal, mint kegyúrral, egy plébánia létesítéséről Kisteleken.

Az istentiszteletek kezdetben (4 éven át) a plébános lakószobályában zajlottak, majd P. Holló Imre piarista atya 1781-ben Szegedtől templomot kért, melyet a városi tanács meg is szavazott. így épülhetett meg a közel 4 méter magas, 10 méter széles és 23 méter hosszú meszelt, vályogfalú templom, melyre egy kis torony is került. Holló Imre 1782 januárjában halt meg, rendtársai a leendő főoltár helyére temették.

Méretek

A fenti építmény a jelenlegi templom szentélye helyén állott, melyet 1825 - 1831 között építetett Szeged Város Tanácsa, Szilber Lajos plébános szolgálata idején. A templomépület anyaga: bazaltkő, homokkő és tégla. Méretei: 48 méter hosszú, 16 méter széles, tornyának magassága 36 méter, mely 1929-ben egy magasítás után érte el ezt a szintet. A templom körülbelül 2000 ember befogadására alkalmas.

Freskók

Kezdetben a belső egyszerű fehérre meszelt falakat jelentett, melyeket először Dr. Bezdány Ferenc festette ki. Második festésre 1912 és 1915 között, Breisach Béla plébánossága idején került sor, aki a mennyezetre bibliai jeleneteket ábrázoló freskóképeket festett. A száz éves jubileumot Frank Mihály szegedi festő képeivel ünnepelhették, majd még ugyanabban az évtizedben Bicskei Karle János festőművész teljes egészében 4 új jelenetet festett Szent Istvánról - a névadóról - freskóként a mennyezetre. Érdekesség, hogy a mester - az érintett tudta nélkül - az egyik jelenetben (Szent István megalapítja a csanádi egyházmegyét) megörökítette Kramer plébános arcát is, aki nehezen egyezett bele, hogy a képen maradjon.

Oltárok

A főoltár 1835-ben épült, Szent István király képével díszítve, mely azt ábrázolja, ahogyan István a Boldogságos Szűz tiszteletére okítja fiát, Imre herceget. A jelenlegi Jézus Szíve oltár helyén eredetileg Szent Vendel tiszteletére állt oltár, melyet Knertzer Sebestyén kocsmáros építetett. Ezzel átellenben két szegedi polgár Kordás Péter és Pál emeltette, a Nagyboldogasszony oltárát. A missziós kereszt eredetileg az oldalbejárattal átellenben a falon függöt. Ide építették 1936-ban Buzáth Jolán elemi iskolai tanítónő adományából a Lisieux-i Szent Teréz oltárt.

Az előcsarnok fülkéjében Várossy Gyula adományából származó embermagasságú Szent Antal szobor áll, valamint két kisebb: a Skapulárés Szűzanyát és Szent Józsefet ábrázoló alkotás. A templomban még további két szobor található: Assisi Szent Ferencé, a missziós kereszt alatt és vele szemben Szent Ritáé. Az előbbi Tápai Antal, az utóbbi Surányi Sándor Bécsbe elszármazott kisteleki művészé.

Orgona

A templom orgonájáról először 1858-ban történik említés. Ez egy tíz változatú hangszer volt, melyet a község vásárolt. A mostani orgonát 1896-ban szerezték be a millenium emlékére. Ez háborús veszteséget szenvedett, amikor1918. június 26-án 58 darab sípját elrekvirálták.

Szép, értékes dísze a templomnak a keresztút. A 14 tiroli faragott domborművet egy-egy család adományából szerezte 1924-ben Breisach plébános.

A történelmi múlt

1892. december 24-én Loeszl Jenő képviselő-testületi tag és társai előterjesztették az ártézi kút halaszthatatlan ügyét: a kút fúrása közegészségügyi és tűzbiztonsági okokból tovább "el nem odázható". A községben ekkor csupán három iható vizű ásott kút volt. Ezek ivóvizet májustól augusztus közepéig szolgáltattak, később ugyanis eső- és hólével telítődtek, homokossá és férgessé lettek.

A község területén Majláth Imre telkén már volt ártézi kút, de használatáért tulajdonosa házanként évi 3 Ft-ot kért. Az ártézi kutat ellenzők arra hivatkoztak: a tanyai ásott kutakat úgysem tudják vele helyettesíteni. Továbbá Majláth a fúrás költségeire 1500 Ft-ot kért, s ez még a községnek is nagy összeg. Végül mégis az egészségügyi törvény 10.§-ára hivatkozva kényszerrel rendelték el a község első ártézi kútjának fúrását Majláth irányításával a főtéren. Költségeit a község takarékpénztárából fedezték.

A közvilágítás mellett az ivóvíz-szolgáltatás volt egy településen a legfontosabb közszolgáltatás. A községben az Ártézi Kút Érdekeltség biztosította az ivóvizet. Már az 1920-as években kiépült a hálózat; 1940-ben 11 ártézi kút működött a községben. Vicsay 1929-ben megjelent műve 12 kútról tud, de megjegyzi, még sokan a régi kutak vizét használják, különösen a központtól távolabb eső utcákban.

A felidézett múlt

Az első ártézi kút 'kútoszlopát, kifolyóit' 1902-1903-ban készítették el. 1938-ban a község a tulajdonát képező 3 kat. hold 638 négyszögöl területet a Szeged-Budapest út építéséhez a kincstár részére díjmentesen átengedte. A kövesút készítés egyben az ártézi kút elbontását is jelentette a falu központjában. 100 év után Kistelek város méltó emléket emelet a múlt ezen szép örökségének, elkészítve a régi kút pontos mását és azt ugyanarra a helyre visszahelyezve, ahol egykoron Kistelek első kútja állott.

Mindezt két tényező - egy objektív és egy szubjektív elem - tette lehetővé. Egyrészt a város lehetőséget kapott arra, hogy központjában körforgalmat alakítson ki és ezzel a régi kút helye ismét szabaddá vált. Másrészt a város irányításának az a törekvése, hogy a múlt értékeit a jelen és a jövő értékeivé is tegye , őrizze a település örökségét, hagyományait.

A Petőfi és Rákóczi utcában néhány 'fordított' szárazkapu bejáratú ház őrzi az 1920-as, 30-as évek parasztpolgári építészetének jellegét. A főutca néhány szakasza a fordított, szárazkapu bejáratú házak és az üzletek zárt beépítésű sorával már az 1940-es években kismezővárosi jelleget kölcsönzött a település központjának. Napjainkra ilyen parasztpolgári jellegű házsor csak nyomokban maradt meg, azért a fennmaradt ilyen épületek városképi jelentőségűek és védelmet érdemelnének.

Az épület története

Kisteleken még az 1980-as évek elején történt kezdeményezés helyi tárgyakból kiállítás szervezésére, de ez csak 'tiszavirág' életű volt, 1 év után helyhiány miatt megszűnt. A település paraszti hagyományait és iparos múltját bemutató illetve megőrző múzeumi gyűjtemény kialakítására akkor adódott lehetőség, amikor 1999-ben a Rákóczi u. 18. sz. alatti önkormányzati tulajdonban levő ház a rendőrség új épületbe költözésével üressé vált.

A ház a XX. század elején épült falusi, polgári kúriaként. A Bertók család tulajdonából átkerült a Belányi családéba, tőlük az 1950-es évek elején elvették (mint kulákoktól) és tanácsi tulajdon lett. Az 1970-es évektől bölcsőde, majd óvoda működött itt, az 1990-es években a Városi Rendőrkapitányság bérelte az épületet.

Az épületben rejlő lehetőségeket a Kisteleki Városvédő és Szépítő Egyesület ismerte föl, majd Mészáros Gábor irányításával kérték az Önkormányzat együttműködését. Az épület felújításával és átalakításával párhuzamosan megkezdődött a tárgyak gyűjtése, melynek köszönhetően 2002 augusztusában megnyithatta kapuit az intézmény.

A gyűjtemény anyaga

A gyűjtemény elsősorban néprajzi jellegű anyagát Kistelekről és a környező településekről (Balástya, Ópusztaszer, Csengele) gyűjtötték össze. Az anyag nagyobb részben tárgyakat, kisebb részben iratokat és fotókat foglal magába. A gyűjtemény értékes része Tápai Antal szobrászművész hagyatéka, amit a művész leányai ajánlottak fel a Múzeum számára.

Az épület jelenleg időszakos kiállításoknak és programoknak ad otthont.

Az I. világháborúban elesett hősök emlékművének elkészítését már 1921-ben elhatározta a község képviselőtestülete. A hősökre vonatkozó adatok gyűjtését egy öttagú bizottságra bízták, míg az adatok feldolgozását dr. Krämer Tamás plébános végezte.

1927-ben az emlékmű felállításának költségei összegyűjtésére lakossági gyűjtést indított a bizottság, és az 1928. évi községi költségvetésbe is felvették. Az elfogadott terv alapján a Templom téren állították fel a Keviczky Hugó és Hadnagy Imre katonát ábrázoló emlékművét, melynek talapzatára az elesett 261 hős nevét vésték fel.

A szobor leleplezése 1929-ben ünnepélyes keretek között történt; az avatáson részt vett többek között József főherceg, gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, Glattfelder Gyula csanádi püspök.

A százéves évforduló alkalmából Kistelek Város Önkormányzata az emlékmű elé diszkréten elhelyezett terméskőre a következőket vésette fel:

„A centenárium emlékére 1914 – 2014 Kistelek Város Önkormányzata”

A Szent István Római Katolikus Templom bejárata mellett, az I. Világháborús emlékmű szomszédságában található. 1956 – 1990 felirattal az 1956-os eseményekre emlékeztet.

A kisteleki Gyifkó család családi szíjgyártóműhelye 1932 óta működik. A készített termékek lovaglókantárok, sallangok, kutya-és vadászfelszerelések, fogathajtók által használt felszerelések. A termékek főleg kézi megmunkálással készülnek, a mesterség hagyományait tiszteletben tartva.

Az együttes 1989-ben alakult az akkori zeneiskola növendékeiből. A 20-25 főből álló zenekar az idők folyamán 40-45 főre bővült. A szokásos helyi protokoll rendezvényeken kívül számos zenekari találkozón, fesztiválon vettek részt és több versenyen és minősítésen is megmérettették magukat. Az utolsó eredményeik közül a Magyar Fúvószenei Szövetség minősítésére és a Kiskőrösi Nemzetközi Fúvószenekari Fesztiválon elért eredményeikre a legbüszkébbek. Az előzőn két kategóriában arany, illetve kiemelt arany minősítést, az utóbbin a megtisztelő III. helyet vívták ki maguknak. Munkájukat két CD hangfelvétel is fémjelzi.

Vendégszerepeltek már nagy sikerrel számos külföldi országban is (Dánia, Olaszország, Franciaország, Csehország, Erdély, Horvátország, Vajdaság, Lengyelország). Terveik között szerepel minél több magyar és külföldi zenekarral való megismerkedés, baráti kapcsolatok kialakítása, illetve külföldi zenekarral való megmérettetés is.

A zenekar munkáját a kezdetektől fogva Bakó Bálint fafúvós tanár és néhány éve Gömöri Balázs, Kalmár Gergely és Takó Lajos zenetanárok segítik.

Zenekarvezető: Czirok Zoltán