A város északnyugati részén a Pacsirta sor, a Gőzmalom utca és a Tóalj utca által bezárt területen található az 56 ha-os, 1990-ben védetté nyilvánított természeti érték. A Bíbic-tó a Duna-Tisza közti szikes tóláncolat egyik legkisebb tagja, vizének kémhatása egyedülállóan lúgos. Érdekessége, hogy Európában egyedülálló módon három oldalról is lakóházak veszik körül a negyedik oldal pedig kifut a városból, a pusztába.

29 fészkelő madárfajt figyeltek meg a területen, a fokozottan védett fajok közül rendszeresen költ a gólyatöcs és a gulipán, de előfordult a széki lile költése is.

A részben Balástyához, részben Kistelekhez tartozó 84 ha-os védett érték a két település között az M5-ös fő közlekedési úttal és a vasútvonallal bezárt területen található. Legértékesebb részei a szikes tó, a semlyékek és a nedves talajú rétek. E változatos élőhely változatos madárvilágnak nyújt kedvező életfeltételeket. A tó a Duna-Tisza közi szikes tavak láncolatának jellegzetes képviselője. A környék vízrendezése után talajvízszintje lesüllyedt, ezért nyár derekára rendszerint kiszárad, csak az ÉNY-i végében marad víz. Csapadékos ősszel és tavasszal újra kialakul az összefüggő vízfelület. A tó közepén egy horogszerűen benyúló félsziget egy védett öblöt képez. Jellegzetesek a délkeleti rész szikpadkái is.

A szikes vízben kora tavasztól elszaporodó növények és állatok jelentős táplálékot nyújtanak a vízimadaraknak. Számuk az őszi, tavaszi madárvonuláskor a legnagyobb, természetesen akkor, ha megfelelő a vízállás. Népes a fészkelő madarak száma is. A közeli Fehér-tóról kiszorult sziki madarak egy része itt lel otthonra. A Müller-széken összesen 58 fészkelő, 68 átvonuló, kóborló, 10 téli vendég és 16 ritka vendég madárfaj előfordulását sikerült kimutatni. Az alkalmanként fészkelő fajok közül legértékesebbek a gulipán, a gólyatöcs, a nagy goda, a kisvöcsök és a széki lile. A növények közül figyelemre méltóak a terület délkeleti harmadán uralkodó sovány csenkesz és a sziki mézpázsit, a középső részen jelentős a sziki káka.

A terület szépségét, madárvilágát épített toronyból csodálhatjuk.

A balástyai Őszeszéki-tó mintegy 1 km hosszúságú szikes tó, amely a nagy mennyiségű, lebegő ásványi anyagtól szürkésfehér vizű, számos védett faj otthonául szolgál. A gazdag halfauna mellett legjelentősebb természeti értékét a szikes tó madárvilága jelenti, mely különösen a tavaszi és őszi vonuláskor pezsdül fel. A tó állandó lakója a vidra (Lutra lutra).

A Csengelei-puszta Dong-értől délre fekvő területe hajdan egy kiterjedt vizenyős terület volt, ami ma szikes jellegeket öltött. A terület ritka természeti értékek őrzője. A semlyék növényvilága rendkívül változatos, a magasabb fekvésű területeken a kosborfélék jelentős állományai találhatók.

A Dongér-tó, köznapi nevén Büdösszék-tó, országos és nemzetközi jelentőségű védett terület a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része. A 60 ha-os tó a körzet legszebb szikes pusztájába ékelődik be - legelők, rétek és semlyékek tartoznak a területhez. A Dongér-tó olyan ősi tájon fekszik, melyen ma is szinte érintetlen területeket találunk. Az időszakosan víz borította területeken a sziki mézpázsit (Puccinella limosa) az uralkodó, de nem ritka a sziki üröm (Artemisia santonicum) sem. A vaksziken a bárányparéj (Camphorosma annua), a pozsgás zsázsa (Lepidium crassifolium), a magyar sóvirág (Limonum gmellini) és az orvosi székfű (Matricaria camomilla) sem ritka. A pusztába ékelődő kisebb löszös talajú hátakon ősszel hozza sárga virágát a vetővirág.

A Büdös-szék igazi értékét a madárvilága adja. Madárvilágát már régóta kutatják hazai és külföldi ornitológusok. A rezervátum a fészkelő, a vonuló, az átnyaraló és az áttelelő madarak számára is fontos élőhely. A rendszeres megfigyelések során több, mint 200 madárfaj előfordulását sikerült bizonyítani, melyek közül közel 80 a fészkelők száma. Az utóbbiak közül a legjelentősebbek a sziki madarak, mint a gólyatöcs (Himantopus himantopus), a gulipán (Recurvirostra avosetta) és a széki lile (Charadrius alexandrinus). Fészkel még itt a nagy goda (Limosa limosa), a piroslábú cankó (Tringa totanus) és a bíbic (Vanellus vanellus) is. A nyáron gyakran kiszáradó tómeder több tízezer madárnak biztosít éjszakázó helyet. Az őszi csapadék hatására a tóban ismét víz jelenik meg. Ekkor a darvak (Grus grus) és a vadludak száma közelíti meg a húszezret. Télen csak magevő madárfajok csapataival találkozhatunk.

Az Ópusztaszeri erdő a Pallavicini uradalomhoz tartozó vadaskertből alakult ki. A környék viszonylag alacsony erdősültsége miatt, ez a terület kiemelkedő fontosságú az erdei madárvilág szempontjából. Itt még találunk olyan hatalmas, öreg kocsányos tölgyeket (Quercus robur), amelyek idézik a valamikori homoki tölgyesek képét.

A volt erdészház közelében lévő, 8 kocsányos tölgyből (Quercus robur) álló kör alakú facsoport. 1905-ben ültették, 1933-ban még 9 példányból állt. Szeged város polgármestere 1933 előtt már természeti emléknek minősített őket. Itt, a csengelei erdőben írta Móra Ferenc az Aranykoporsó című regényének egy részét 1932-ben, a szállása az erdészházban volt – az épületet az 1980-as években elbontották.

2007-ben az önkormányzat is helyi jelentőségű, védett természeti értéknek minősítette.