A 19. század második felében kialakult egy kisszámú ipari és kereskedői vállalkozó réteg. A Pigniczky testvérek gőzmalma a századfordulóra 8-10 főt foglalkoztató vállalkozássá nőtt, 1912-ben a család áramfejlesztő telepet létesített, amivel számos helybeli családnak is szolgáltatott villanyáramot. Alföldi Sámuel és fiai fakereskedése, Beck Mór és fiai terménykereskedése a környékbelieket is ellátó, vagyonos céggé fejlődött.

Az iparosok és a gazdák hiteligényeit az 1890-es évektől helyi pénzintézetek a Kisteleki Takarékpénztár Rt. (alapítva: 1892), a Kisteleki Önsegélyező Egylet (1894) és a Közgazdasági Takarékpénztár Rt. (1910) elégítették ki.

Vásártartási jog

1871. január 1-jétől Kistelek jogot kapott országos vásárok tartására. Évente négy vásárt rendeztek és különösen állatvásárai voltak forgalmasak. A nagyközség szerepkörének növekedését mutatja, hogy 1874 és 1878 között járási székhely volt. Előtte a csongrádi járásba, utána a Tiszán inneni járáshoz tartozott, amelynek a nagyobb népességű Dorozsma lett a székhelye.

Pusztaszer itt és ott

1881-ben a közigazgatási ügyek ellátására Kistelekhez csatolták a Kecskemét város birtokában lévő Felső-Pusztaszert. A Kecskeméttől 50 km-re fekvő, Kistelekkel határos, több mint hétezer holdas egykori puszta tanyáin akkor még alig ezer ember élt. Lakóinak előnyös volt, hogy az adófizetést és más ügyes-bajos dolgaikat a közeli Kisteleken intézhették, ahová piacozni, vásározni különben is eljártak. Viszont Kisteleknek is előnyére vált, hogy a közigazgatási teendők ellátásáért Kecskemét fizetett. Ez a viszony 1934-ig tartott, amikor a gyarapodó lakosságú Felső-Pusztaszert önálló községgé nyilvánították.

Polgárosodás az agrártelepülésen

A helyi társadalom polgárosulását mutatják a dualizmus korában létesülő rétegszervezetek, egyesületek. A céhek megszűnése (1872) után először a Kisteleki Iparegylet alakult meg (1873), majd 1877-ben létesült a Kisteleki Olvasó Egylet és az Iparos Olvasókör. Az első világháborúig 17 társadalmi egyesületet hívtak életre, melyeknek fontos szerepük volt a korszerű gazdasági ismeretek, a művelődés terjesztésében. a társasélet szervezésében.

A századfordulón a nagyközség népességének 76%-a a mezőgazdaságból, 'őstermelés'-ből élt, tehát az iparos és kereskedői réteg gyarapodása mellett Kistelek döntően agrártelepülés volt.