Kistelek város honlapja

Kistelek város földrajzi adottságai

Kistelek város Szegedtől és Kiskunfélegyházától egyenlő távolságra kb. 29, míg a Tiszától kb. 15 km-re fekszik. Létrejöttében fontos szerepe volt az egykori budai országútnak. A városon áthaladó E 75-ös nemzetközi főút a régi, Buda-Szeged közötti út nyomvonalát követi, s azt Kisteleken keresztezi a Halas-Majsa felől Csongrádra és a Tiszán át Mindszentre vezető út. Előnyös földrajzi fekvéséből adódott, hogy már 1854-ben bekapcsolódhatott az ország vasúti vérkeringésébe. A vasút növelte a település helyzeti előnyeit.

Határa 12 023 kat. hold (1949), 6 485 hektár (1990). Tengerszint fölötti magassága 88-98 m. Felszíne ÉNY felől DK-i irányba lejt, ezért a kiskunsági belvizek itt folytak le a Fehér-tóba, amely a Duna-Tisza köze délkeleti területének gyűjtőmedencéje. Csapadékos évszakban a lezúduló vadvizek, amíg a belvízlevezető csatornák el nem készültek, gyakran öntötték el a mély fekvésű földeket. A legmagasabb talajvízszintet 1941-42-ben mérték.


Éghajlatát nagy napi és évi hőmérsékletingadozás jellemzi. Sajátossága a korai tavasz, a meleg nyár és a hosszan tartó ősz, ami általában kedvező a növénykultúrák fejlődésének. Az évi csapadék száz éves (1881-1980) átlaga 580 mm, s különösen kedvezőtlen, hogy a nyári hónapokban kevés az eső. A napfényes órák száma évi 2102, amiből a nyári félévre 1522 jut.

A határ jellemző talajféleségei a mezőségi homoktalaj, a barna és szürkésbarna homok és a szikes talaj. Kisebb foltokban öntéstalaj és réti talaj is található. Az uralkodó ÉNY-DK-i szelek a laza szerkezetű futóhomokból ugyanilyen tájolású, néhol buckás homokhátakat képeztek, melyek szőlő- és gyümölcstermesztésre jó feltételeket nyújtanak. A homokhátak közötti semlyékben, mélyedésekben a talaj karbonátjait a víz kioldotta és szilárd, lyukacsos szerkezetű kőzet: réti mészkő képződött, amit az ott élők 'darázskő'-nek neveznek. Kisteleken és környékén több parasztember vállalkozott a talajszint alatt 40-50 cm-re lévő mészkő vágására. Felhasználása igen sokoldalú: az Árpád-korban és később templomokat, középületeket építettek belőle, újabban pinceboltozatnak, házak lábazatának, alapjának, vízszűrőnek, itatónak használták.

A termőtalaj vastagsága 60-100 cm között váltakozik. Ez elegendő a szántóföldi növénytermesztésre és a gyümölcsfák is leggyakrabban csak ezt a réteget hasznosítják. A határ ÉK-i részén meszes, szódás, ún. szoloncsák típusú szikesek terülnek el, amelyek rossz vízgazdálkodásúak, ezért művelésre nem, legfeljebb birkalegelőnek alkalmasak. Kora nyáron itt gyakori a felszíni sókivirágzás.

A várostól délre elterülő 'Müllerszék' jellegzetes szikes vízállás, több ritka madár (gólyatöcs, gulipán) költőhelye.

AJÁNLÓ

 

 


 



 


 


 


Európa a Polgárokért Program